Gyermekkora óta csodálattal nézte a műalkotásokat. Közülük is legjobban az olajfestmények érdekelték. Egyszer azt mondta egy festményre: „Ezt én is meg tudnám festeni!” Nem sokkal később azon kapta magát, hogy vásznat, ecsetet és olajfestéket vásárol a művészboltban.
Több mindent kipróbált már; linónyomat, litográfia készítése, tus- és szénrajzok. Bálint képei is különféle technikával készülnek. Bátran váltogatja, próbálgatja az eszközöket, anyagokat az autodidakta festő. Témaválasztásában először inkább a táj élvezett elsőbbséget, az utóbbi évben pedig főként az ember, köztük a női test ábrázolása volt a fő témája.
Az elmúlt időszakban számtalan pozitív visszajelzést kapott, amelyek még jobban megerősítették abban, hogy folytatnia kell az alkotást. Bálintnak nincs mecénása, nincs patronálója, bár az igazat megvallva még nem is keresett. Ahogy egész életében mindig, most is csak magára számíthat, saját magát próbálja „menedzselni”. Elhatározta, továbbhalad az úton, amelyen elindult. Azzal a tudattal álmodja és alkotja meg a festményeit, hogy általuk a jövő generációját is szolgálja; reméli, hogy a művészetbarátok majdan jó érzéssel állnak meg a munkái előtt. Lehet, hogy a szeme előtt Kölcsey Ferenc 1831 végén írt epigrammájának, a Husztnak jól ismert sorai lebegnek: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl.”
Egy régebbi oldalamon, ITT OLVASHATOD.
India, Jodhpur – Maharadzsa palotája
Kékestető
New York, New York
London
